"Amikor felszabadultnak érzi magát a pályán, könnyebben megy neki a játék. Ilyenkor mindegy, ki jön vele szemben, megveri, függetlenül attól, hogy milyen borítás van a lába alatt. Erős, gyors, jól mozog, észbontó a fonákja, és lám, kiderül róla, hogy füvön is kiválóan játszik. Egyébként is igazi karakter, beszél vagy öt nyelven, van humorérzéke, szóval aki ismeri őt, biztos, hogy szereti is" - személyesen John McEnroe áradozott így Szafinról.

Meg lehet érteni. Olyan nehéz ágra került az orosz klasszis, mint a Grand Slam-tornákon még soha, először jött a thaiföldi Paradorn Srichaphan, utána meg minden idők egyik legfélelmetesebb adogatója, Mark Philippoussis - és mind a kettőt szettveszteség nélkül győzte le, valóban jó tenisszel. Utóbbi mérkőzésén elsősorban versenyzői képességét csillogtatta, elvégre az első játszmát úgy nyerte meg, hogy 4:5-nél 0:40-re állt az adogatójátékában, majd a rövidítésben hátrányból fordított - akárcsak a második tie-breakben, amelyben 2:4 után faképnél hagyta a bokáját fájlaló ausztrál kolosszust. A kegyelemdöfést a harmadik játszma 3:3-as állásánál kapta meg Philippoussis, amikor ellenfele csodálatos fogadójátékkal hívta fel magára a figyelmet: megszületett a meccs első, egyben egyetlen adogatáselnyerése, miután Szafin rögtön az első bréklabdára lecsapott.

"Akár kedveli a füves pályát, akár nem, ez a srác komoly veszélyt jelent a többiekre" - magyarázta utóbb Philippoussis, avagy nem biztos, hogy igaza volt Roger Federernek, amikor azt mondta: Andy Roddickot tartja első számú kihívójának.