Marat Szafin esélyeiről szinte egyöntetűen az volt a szakma véleménye az Australian Open férfi egyesének mai fináléja előtt, hogy ha az orosz képes megközelíteni a világelső Roger Federer legyőzésekor nyújtott teljesítményét, akkor nem lehet megállítani. A Lleyton Hewitt elleni végjátékban aztán kiderült, hogy a Monte Carlóban élő kiválóság legfőbb ellenfele voltaképpen saját maga. Az első játszma mindössze 23 percig tartott, mégpedig főképpen azért, mert Szafin katasztrofálisan játszott. A félelmetes első adogatásainak mindössze a 42 százaléka volt jó, és abból a nyolcból, ami jó volt, mindössze három ért pontot. Az adogatás-fogadásai is rettenetesek voltak, ráadásul 13-szor hibázott könnyűnek látszó helyzetben, így a stabilan és pontosan teniszező Hewitt szinte lemosta az oroszt a pályáról. Ebben a 23 percben a 24 éves ausztrál mindössze egy ki nem kényszerített hibát vétett, az első adogatásainak a 88, a második adogatásainak a 90 százalékából pontot csinált, egyébként pedig csak annyit kellett tennie, hogy megvárja, amíg Szafin menetrendszerűen hibázik.

Szafin kezdett rátalálni önmagára

A második szett vízválasztó volt a meccs végkimenetel szempontjából. Az orosz továbbra is folyamatosan önmagával küzdött, megpróbálta valamelyest "összeszedni" a játékát. Javítania kellett az adogatásain, és pontosabban kellett helyeznie a labdákat, Hewitt ugyanis szinte minden lebdát befutott, és remekül ütögette vissza őket. Valamiben persze a 3. helyen kiemelt adelaide-i versenyző is hibázott: aktívabb, kezdeményezőbb lett, így elkezdett ő is hibázni. Szafin viszont lassan, nagyon lassan feljavult, így kezdett nyílttá válni a csata. Ezt jelezte, hogy Hewittnak ebben a szettben egyetlen bréklabdája sem volt, míg a 193 centiméter magas orosznak két lehetőségéből egyet sikerült kihasználnia, így egyetlen brékelőnnyel nagy nehezen egyenlített (6:3). A harmadik "menet" tartott a legtovább - majdnem egy óráig -, és ez már sokkal változatosabb volt. Hewitt az elején elnyerte Szafin szerváját, és 3:0-ra, majd 4:1-re elhúzott. A moszkvai születésű orosz azonban nem adta fel: visszajött brékhátrányból, majd rögtön utána ő vette el a hazai versenyző szervajátékát, így vért izzadva játszmaelőnyt szerzett (6:4).

Ennek a szettnek a második részében Szafinnak alaposan feljavult az adogatójátéka, de lassan már nemcsak ebben nőtt ellenfele fölé: rátalált arra a fantasztikus, egyenes fonákra, amely ellen Hewitt tehetetlen volt, sőt később az orosz keresztfonákjai is élményszámba mentek már. Hiába játszott még mindig jól az ausztrál, sorsa egyre inkább attól függött, hogy Szafin képes-e stabilizálni a formáját. Képes volt. A negyedik - és mint került, döntő - játszmában már az a Marat Szafin volt a pályán, akit Federer ellen is láthattunk. Pontosak voltak az első adogatásai, ezekből egy ivétellel mindig pontot csinált, hat ászt ütött, és 16 nyerő megoldása volt. Néha valóban villogott, élményszámba ment, amit ekkor csinált. Hewitt, szegény, megtette, amit lehetett, így is mindössze kétszer hagyta bréklabdához jutni az oroszt, az viszont a kettőből egyet értékesített, míg a saját adogatójátékában magabiztosabb volt, mint korábban bármikor. Két óra és 42 perc elteltével Marat Szafin a bajnoki címért adogathatott, és ezt a játékot úgy nyerte meg, hogy az az egész idei melbourne-i teljesítményét megkoronázta. Ászzal nyitott, majd két gyors ponttal három meccslabdája volt. Nem is teketóriázott, az elsőt kihasználta (Hewitt hibázott), így 165 perc után ő emelhette a magasba a kezét.

Győzelem két elveszített döntő után

Marat Szafin a 2000. évi US Openen aratott győzelme után több mint négy évvel nyert újra Grand Slam-tornán. Akkor Pete Sampras ellen meglepetést szerzett, most viszont Roger Federer legyőzése után már ő volt a favorit, és képes volt megfelelni a kihívásra. A tavalyi és a 2002-es döntő vesztese ezúttal győzött, és úgy tűnik, mostanra megszerezte azt a mentális erőt, ami eddig hiányzott a játékából. És ha még röptézni is úgy megtanul, ahogyan mondjuk Federer tud, illetve javít a lábmunkáján, akkor a következő hónapokban még nagyon sokat fogunk hallani róla. Hewittnak ez lehetett volna a harmadik sikere GS-tornán - 2001-US Open, 2002-Wimbledon - , és 1976 óta először újra ausztrál bajnoki címet ajándékozhatott volna a melbourne-i közönségnek. Azért azonban, hogy végül nem sikerült, a legkevésbé sem hibáztathatja magát. Volt valaki, aki még nála is jobbnak bizonyult.